2010. 04. 08.
Megint egy nagy átrendezés alatt...
Nem olyan régen rendeztem át a lakást, akkor még csak magam számára, mekkora öröm volt az is...és most...hétvégén párommal átrendeztük kissé a házat és olyan jó, hogy minden kettőkért van és már nem csak a magam örömének örülhetek, hanem az övének is. Boldogok vagyunk! Csiszolódunk!
Annyira sok most a munka és a pörgés, hogy ritkán jutok ide, pedig számomra sokat jelent az is, hogy itt elmélázgathatok a napok eseményein, elgondolkodok egyes emberi reakciókon, gondlatokon, tetteken és értelmezhetem ezt a nagy globális életérzést, hogy valaminek ugyan a része vagyok, de az a baj, hogy sajnos a sok rész sem hat az egészre, nem hogy egy. Hogy ma mi a bánatom? A kedves kormányon és a nagyon agyas politikusainkon kívül, meg hogy a tönk szélére taszították kis hazánkat. Ezen kívül még számos meglátásom lenne, de változást az se hozna, ahogy sajnos a kisember hangja úgy általában nem hoz. Mi is az én bánatom? Hogy nincsen tisztelet és becsület már sok ember háza táján és hogy ami van, az az irigység, a gonoszkodás, az egymás elleni szurka-piszka, hogy nyugalom ne legyen, mert ugyebár jaj de nyughatatlan nép ez a magyar. Ódákat zengünk március 15-ről, de a valódi mondanivalóját átélni már régen nem tudjuk. Hisz mondja meg nekem valaki, azóta volt-e nemzeti összefogás, azóta tettünk-e valamit, hogy egymásért és ne egymás ellen legyünk. Ahogy a pártok civódnak, ugyanúgy civódik a szomszéd a szomszéddal, rokon a rokonnal és csodálkozunk, hogy családban gyilkolják egymást a népek és már az utcán se mehet az ember végig biztonságban...Hová fajulunk még? Mivé lesz a világ? Nem akarom én megváltani a világot, csak szeretnék egy lehetőség arra, hogy lehessen családom, akiknek ne kelljen rettegésben élniük, akiknek ne a számítógép legyen az Isten, hanem csak egy eszköz legyen a munkájukhoz és ha kell egy kicsiny rész legyen az életükben, annyi amennyi ahhoz elég, amihez nekem most, hogy olyanok is megismerjenek, akikkel az életben tán soha nem találkoznánk, így viszont taníthatjuk egymást és távolból is érezhetjük azt, hogy vannak még olyanok, akik úgy gondolkoznak, mint én vagy úgy élnek, mint ahogyén, vagy azt szeretnék a világban, mint én, hogy legyen béke, bizalom és szeretet!
Annyira sok most a munka és a pörgés, hogy ritkán jutok ide, pedig számomra sokat jelent az is, hogy itt elmélázgathatok a napok eseményein, elgondolkodok egyes emberi reakciókon, gondlatokon, tetteken és értelmezhetem ezt a nagy globális életérzést, hogy valaminek ugyan a része vagyok, de az a baj, hogy sajnos a sok rész sem hat az egészre, nem hogy egy. Hogy ma mi a bánatom? A kedves kormányon és a nagyon agyas politikusainkon kívül, meg hogy a tönk szélére taszították kis hazánkat. Ezen kívül még számos meglátásom lenne, de változást az se hozna, ahogy sajnos a kisember hangja úgy általában nem hoz. Mi is az én bánatom? Hogy nincsen tisztelet és becsület már sok ember háza táján és hogy ami van, az az irigység, a gonoszkodás, az egymás elleni szurka-piszka, hogy nyugalom ne legyen, mert ugyebár jaj de nyughatatlan nép ez a magyar. Ódákat zengünk március 15-ről, de a valódi mondanivalóját átélni már régen nem tudjuk. Hisz mondja meg nekem valaki, azóta volt-e nemzeti összefogás, azóta tettünk-e valamit, hogy egymásért és ne egymás ellen legyünk. Ahogy a pártok civódnak, ugyanúgy civódik a szomszéd a szomszéddal, rokon a rokonnal és csodálkozunk, hogy családban gyilkolják egymást a népek és már az utcán se mehet az ember végig biztonságban...Hová fajulunk még? Mivé lesz a világ? Nem akarom én megváltani a világot, csak szeretnék egy lehetőség arra, hogy lehessen családom, akiknek ne kelljen rettegésben élniük, akiknek ne a számítógép legyen az Isten, hanem csak egy eszköz legyen a munkájukhoz és ha kell egy kicsiny rész legyen az életükben, annyi amennyi ahhoz elég, amihez nekem most, hogy olyanok is megismerjenek, akikkel az életben tán soha nem találkoznánk, így viszont taníthatjuk egymást és távolból is érezhetjük azt, hogy vannak még olyanok, akik úgy gondolkoznak, mint én vagy úgy élnek, mint ahogyén, vagy azt szeretnék a világban, mint én, hogy legyen béke, bizalom és szeretet!
