2010. 03. 11.
Mondd el mit látsz, mondd el ki vagyok...
Érdekes tapasztalatokkal bővültek ismereteim az utóbbi időben. Mondjuk azzal, hogyha épp nem törődök másokkal, hanem csak magammal, akkor galád és önző vagyok és valószínű, hogy néhányan mélységesen csalódnak bennem azért, mert nem vagyok olyan, mint az általuk kialakított, látott kép. Pedig attól még lehetnék az az ember, csak leírtak, mert most többet merek foglalkozni magammal és nem foglalkozok kellőképp mások érzéseivel. Amikor az új ismereteimet boncolgatom és az életem új tapasztalatait értelmezem, gyakran ilyenkor elveszik a külvilág. Ugyanakkor vannak, akik másként élik meg az eltűnéseim. Van akinek hiányzik a jelenlétem, a gondolataim és a személyiségem. Van olyan is, aki örül annak, hogy nem vagyok jelen többé az életében. Van olyan, aki elviseli és elfogadja, hogy eltűntem, de tisztában van azzal, hogy ez csak időleges. Vannak, akik ismernek, vannak olyanok, akik ismerni vélnek és vannak olyanok, akik semmit sem tudnak rólam.
Azon agyaltam az utóbbi időben, hogy a negatív és pozitív előítéleteinket vajon mi motiválja, mi alkothatja? Az tény, hogy mindenki él ezzel a fogalommal az életében, még ha sokszor el is mondja, hogy neki nincsenek előítéletei vagy elhamarkodott véleményei. Pedig, dehogynem! Méghozzá mennyi! Gyakran csak egy átfutó gondolatként suhan az agyunkba a nap ítélete...számos ítéletet hozzunk magunk és mások felett. Eldöntjük, hogy valami jó vagy rossz, ez által ítélünk, sőt elítélünk. A döntéseket is olykor az előítéletek szülik, mondván, hogy valaminek megfelelve kell döntést hozni. Megfelelni a mai világban a legnagyobb stresszhelyzet az emberek számára. Mivel a társadalom olyan normákat és elveket támaszt, amit a mérlegelő, nyiladozó tudattal rendelkező ember nagyon nehezen tesz magáévá. Ugyanakkor a nagy önfelfedezésben elfeledkezünk arról, hogy igenis vannak olyan eszmék, amik átvételével teljesebb lenne az életünk és gondolataink.
Azon agyaltam az utóbbi időben, hogy a negatív és pozitív előítéleteinket vajon mi motiválja, mi alkothatja? Az tény, hogy mindenki él ezzel a fogalommal az életében, még ha sokszor el is mondja, hogy neki nincsenek előítéletei vagy elhamarkodott véleményei. Pedig, dehogynem! Méghozzá mennyi! Gyakran csak egy átfutó gondolatként suhan az agyunkba a nap ítélete...számos ítéletet hozzunk magunk és mások felett. Eldöntjük, hogy valami jó vagy rossz, ez által ítélünk, sőt elítélünk. A döntéseket is olykor az előítéletek szülik, mondván, hogy valaminek megfelelve kell döntést hozni. Megfelelni a mai világban a legnagyobb stresszhelyzet az emberek számára. Mivel a társadalom olyan normákat és elveket támaszt, amit a mérlegelő, nyiladozó tudattal rendelkező ember nagyon nehezen tesz magáévá. Ugyanakkor a nagy önfelfedezésben elfeledkezünk arról, hogy igenis vannak olyan eszmék, amik átvételével teljesebb lenne az életünk és gondolataink.
Ma is folytattam egy vitát, mely arról szólt, hogy összességében egymást ítéltük el azért, a beszélgetőpartneremmel, mert különbözően gondolkodunk. Ő próbált meggyőzni arról, hogy tanulnom kell tőle, meg hogy legyek nyitott az ő mondanivalójára, ugyanakkor arra lettem figyelmes, hogy lekezelően és olykor bunkón próbált felvilágosítani arról, hogy hülye vagyok, mert nem úgy gondolkodok, mint ő! Sajnálom, de az olyan elveket, eszméket és gondolatokat nem tudom és nem is akarom átvenni, melyek kényszer és ráhatás által kerülnek a birtokomba. Hiszem azt, hogy valakire ráerőltetni a gondolataim, az nagy hiba, mivel ez által egy olyan lényt teremtek, aki ugyan az én elveimtől fog függni, de félni fog attól, hogy saját magát felfedezze és a saját gondolatait értékelje. Amit gondolok, hogy mindenki gondolhat és érezhet, mivel joga van hozzá, ugyanakkor viszont nincs joga ahhoz, hogy mások gondolatait és érzéseit megítélje, mivel aki ítél, az is megítéltetik...és azt gondolom, hogy még az is, akit a legbutább embernek tart a környezete, az is a saját igazát tartja igaznak és a saját értékeit tartja értéknek és ebben rejlik az ítélkezés miértje...
Nem hiszem, hogy okosabb, szebb vagy jobb vagyok másoknál, viszont hiszek abban, hogy a napi impulzusok mindig többé tesznek és mindenben láthatok spontán tanulnivalót, ha figyelek. Az apróságokban rejlő tanulságok viszik az életem előre.
Kaptam egy olyan kritikát, hogy ezek csak üres szavak lennének. Lehet, hogy más számára ezek a szavak nem jelentenek semmit, nem bírnak tartalommal, de nekem ezek a szavak az életem megélt percei és tapasztalatai és a céljaimhoz vezető út. Nem akarok senkit meggyőzni, én csak a magam igazából szemlélem a világot és próbálok több lenni annál, ami vagyok, de nem minden áron!
Nem hiszem, hogy okosabb, szebb vagy jobb vagyok másoknál, viszont hiszek abban, hogy a napi impulzusok mindig többé tesznek és mindenben láthatok spontán tanulnivalót, ha figyelek. Az apróságokban rejlő tanulságok viszik az életem előre.
Kaptam egy olyan kritikát, hogy ezek csak üres szavak lennének. Lehet, hogy más számára ezek a szavak nem jelentenek semmit, nem bírnak tartalommal, de nekem ezek a szavak az életem megélt percei és tapasztalatai és a céljaimhoz vezető út. Nem akarok senkit meggyőzni, én csak a magam igazából szemlélem a világot és próbálok több lenni annál, ami vagyok, de nem minden áron!
