2010. 03. 11.
Mit ér neked?
Mit áldoznál fel a boldogságért? Mit ér neked az az érzés, hogy szeretve vagy? Van, akinek mindent megér, van akinek pedig semmit. De mindenki vágyik rá, még ha nem is vallja be. Szeretve lenni jó, mégis, amikor szeretetet kapunk nem becsüljük meg igazán és csak később bánkódunk és fogjuk a fejünket, amikor az érzés már elveszett, eltűnt, elüldöztük. Tudom, hisz kaptam is és adtam is szeretet. Volt hogy én nem becsültem meg, amit kaptam, volt, hogy azt nem becsülték, amit adtam. Vajon hogy lehet ezt túlélni? Miért van az, hogy két kézzel kapaszkodunk az érzések után, de ha erőlködünk nem érjük el vagy ha elérjük már nem olyan fontos vagy ép kiábrándító?
Most látom igazán, hogy függtem attól, hogy szeressenek, de mégis minél többre vágytam, annál kevesebbet kaptam és minél többet adtam, annál kevésbé éreztem azt, hogy ez fontos valakinek is. Most megbékéltem magammal és tudom, hogy hiába ácsingózok a szerelem és szeretet után, ha csak erőszakosan azt várom, hogy engem magamért szeressenek, hisz gyakran én sem tudom elfogadni magam. De most megtettem és látom azt, hogy egyedül is csodás a világ, hogy élvezni lehet egy jó beszélgetést, hogy mennyire felemelő, amikor a szél belekap a hajamba vagy amikor zokniban jövök haza a szórakozóhelyről, mert élvezem, hogy a cipő már nem nyomja a lábam és mert szabadon tehetek bármit és szabadon szerethetek bárkit, de leginkább önmagam. Egoistán hangozhat, hogy szeretem önmagam, de nem az. Csak most jó így, ilyen egyszerűen, élvezni, ahogy végre kezdem tisztelni azt, amilyen vagyok, hogy már többet látok magamban, mint egy rossz gyerek vagy semmibe vett barátnő. Tudom, hogy más vagyok, mint te és tudom, hogy mégis olyan vagyok, mint mindenki, egy ember, aki érez, aki harcol és aki nap, mint nap szembenéz önmagával. Nehéz néha megtalálni a valóságot, lerántani magunkról az álarcot, megérteni a miértekre kapott választ, néha nehéz tétlenül tovább lépni vagy csak ép tenni azért, hogy jobb legyen. Döntések, melyek nélkül nem haladunk, döntések, amik ha meghozták őket mindig jók, mert az életünket viszik új tapasztalat és gondolat felé.
Ne csak nézd az életed, hanem lásd is! Ha mindig valamire vársz vagy kifogásokat keresel, akkor csak a vágy marad, hogy hogy lehetne jobb...
Sosem olvasok ezoterikus könyveket, bár vallom, hogy az igazságot az ég szolgáltatja és mindenki csak azt kapja, amit megérdemel. A teher csak annyi, amennyit elbírunk. Mindenért megkapjuk a jutalmunk vagy büntetésünk. Hiszem, hogy az életem azért van, hogy okuljak a hibáimból, hogy megtanuljam, hogyan lehetek jobb és ha más szemében csak máz az, hogy szeretek hinni az emberekbe, hogy naivan ragaszkodom egy jobb világképhez, akkor meg tudjam mutatni, hogy az én külön bejáratú világom igenis ilyen és én ott mindenkit szeretettel várok. Nekem így jó, mert most végre boldog vagyok és megnyugodtam, lehet csak egy pillanatra, de most jó így!
Most látom igazán, hogy függtem attól, hogy szeressenek, de mégis minél többre vágytam, annál kevesebbet kaptam és minél többet adtam, annál kevésbé éreztem azt, hogy ez fontos valakinek is. Most megbékéltem magammal és tudom, hogy hiába ácsingózok a szerelem és szeretet után, ha csak erőszakosan azt várom, hogy engem magamért szeressenek, hisz gyakran én sem tudom elfogadni magam. De most megtettem és látom azt, hogy egyedül is csodás a világ, hogy élvezni lehet egy jó beszélgetést, hogy mennyire felemelő, amikor a szél belekap a hajamba vagy amikor zokniban jövök haza a szórakozóhelyről, mert élvezem, hogy a cipő már nem nyomja a lábam és mert szabadon tehetek bármit és szabadon szerethetek bárkit, de leginkább önmagam. Egoistán hangozhat, hogy szeretem önmagam, de nem az. Csak most jó így, ilyen egyszerűen, élvezni, ahogy végre kezdem tisztelni azt, amilyen vagyok, hogy már többet látok magamban, mint egy rossz gyerek vagy semmibe vett barátnő. Tudom, hogy más vagyok, mint te és tudom, hogy mégis olyan vagyok, mint mindenki, egy ember, aki érez, aki harcol és aki nap, mint nap szembenéz önmagával. Nehéz néha megtalálni a valóságot, lerántani magunkról az álarcot, megérteni a miértekre kapott választ, néha nehéz tétlenül tovább lépni vagy csak ép tenni azért, hogy jobb legyen. Döntések, melyek nélkül nem haladunk, döntések, amik ha meghozták őket mindig jók, mert az életünket viszik új tapasztalat és gondolat felé.
Ne csak nézd az életed, hanem lásd is! Ha mindig valamire vársz vagy kifogásokat keresel, akkor csak a vágy marad, hogy hogy lehetne jobb...
Sosem olvasok ezoterikus könyveket, bár vallom, hogy az igazságot az ég szolgáltatja és mindenki csak azt kapja, amit megérdemel. A teher csak annyi, amennyit elbírunk. Mindenért megkapjuk a jutalmunk vagy büntetésünk. Hiszem, hogy az életem azért van, hogy okuljak a hibáimból, hogy megtanuljam, hogyan lehetek jobb és ha más szemében csak máz az, hogy szeretek hinni az emberekbe, hogy naivan ragaszkodom egy jobb világképhez, akkor meg tudjam mutatni, hogy az én külön bejáratú világom igenis ilyen és én ott mindenkit szeretettel várok. Nekem így jó, mert most végre boldog vagyok és megnyugodtam, lehet csak egy pillanatra, de most jó így!
